A város egyik festői parkjában már kora délután kezdődnek a koncertek, szabadtéren, főleg fiatalok közreműködésével, akik az idén is a világ minden tájáról (pl. Kolumbia, USA, Nagy-Britannia, Németország, Ausztrália, Dél-Afrika, Brazília, Japán) érkeztek. A színes délutáni programok között találjuk az úgynevezett Workshopot – ahol pl. Pat Methenyvel lehetett találkozni – és a versenyeket. 2010-ben az énekesnők közül a török Sanem Kalfát, a szólózongoristák vetélkedésében az orosz Nikolay Sidorenkót választotta a zsűri győztesnek. Balogh Zoltán (Balogh Roland tavalyi versenygyőztes gitáros ikertestvére) az értékes harmadik helyen végzett.
Az esti koncerteknek az Auditorium Stravinsky és a Miles Davis Hall ad otthont. Írásom elején a „nagy nevek” felsorolásából szándékosan kihagytam azokat, akik a fesztivál csúcspontjai voltak. Július 11-én a közönség áhítattal várta a Keith Jarrett, Gary Peacock és Jack DeJohnette trióját – és nem is csalódott. A többnyire standardeket játszó muzsikusok mindenféle „körítés” nélkül (se kivetítő, se reklám, se színes megvilágítás), csodálatos hangzással mutatták meg, hogy az összeszokottság, az egymásra figyelés és a játékosság igazi varázslatot hozhat létre.
Másnap a július 29-én Veszprémben is fellépő Freedom Band (Chick Corea, Kenny Garrett, Christian McBride, Roy Haynes) zenéje inkább a kifogástalan technikai tudás és a hosszabb szólók mellett a spontaneitás fontosságát bizonyította. A 85 (!) éves dobos, Roy Haynes hihetetlen energiával muzsikált, de az alázat sem hiányzott játékából.
Bár Montreux több mint 1200 kilométerre fekszik Budapesttől, a gyönyörű környezet, a zenei élmények és az egyedi hangulat évről évre visszatérésre ösztönöz. Minden jazzrajongónak szívből ajánlom: látogasson el a fesztiválra!
Kommentáld!